BESZÁMOLÓK A II. DRÁMAFORDÍTÓ MŰHELY MUNKÁJÁRÓL 2014. szeptember 8.
A nyáreleji felhívás Az első felolvasó A második felolvasó
Minden napra egy darab... de van, hogy kettő
Nagy gyakorlattal rendelkező műhelyvezető, korunk jelenségeivel foglalkozó angol nyelvű, szórakoztató s egyben gondolatébresztő 'tíz perces' darabok alkotásra inspiráló környezetben, lelkes és jól felkészült helybeli és határon túl élő fiatal alkotók közösségben – ez volt számomra a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai kampuszán július 7. és 13. között tartott, egy hetes II. Drámafordító Műhely.
Munkánk gyümölcsét vasárnap délután a Brown Cow Co. tehetséges előadóinak felolvasó előadásában élvezhettük meghívott barátainkkal és családtagjainkkal egyetemben.
Csak remélni tudom, hogy ennek a kibontakozó szép és hasznos hagyománynak, ami az intézmény jó hírnevét tovább növeli, egyidejűleg szolgálja a kortárs színdarabok iránt érdeklődők igényének kielégítését is, lesz a jövőben folytatása.
Juhász Anna Mária
Műfordítás mint csapatsport
Idén nyáron még a tavalyinál is nagyobb lelkesedéssel vártuk a második – s napjainkban a második már-már sorozatnak, majdhogynem hagyománynak számít - Drámafordító Műhelyt. Ezúttal mi adtuk a hazai pályát, így büszke felelősségtudattal vegyült az a gyermeki izgalom, ami már hetekkel a közös munkát megelőzően is ott lappangott bennünk. Így vártuk a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemről érkező vendégeinket.
A piliscsabai campus bukolikus idilljével fogadta be kis csapatunkat, s mindvégig tökéletes helyszíne volt az alkotói munkának. Alig félórára Budapesttől, a természet lágy ölén, abban a csodálatos épületegyüttesben dolgozhattunk, melynek hangulatát évközben is csak a számonkérések frusztrációja és a koránkelés nehézségei csorbíthatják. Ez a hét is annak a bizonyítéka volt, hogy ez a mesébe illő völgy erre lett kitalálva.
A közös munka folyamata pontosan olyan volt, amilyennek egy ilyen nagy létszámú műhely esetén lennie kellett. Elmondható, hogy az elkészített fordítások a csapat közös szellemi termékei, ám a drámák szövegének neuralgikus pontjai nem kis fejfájást okoztak. Mindenki bátran előhozakodott a saját megoldásával, ami egyes esetekben nem egy vagy két megoldást jelentett, hanem vagy fél tucatot. A valódi nehézség nem a helyes és helytelen megoldások kiválasztása volt, hanem, hogy megtaláljuk a jó és a még jobb között a legideálisabb megoldást.
Ebben az évben is az szolgálta a legnagyobb tanulságot, hogy az emberek gondolkodása mennyire különbözik. Milyen sokszínűek vagyunk, s esetenként egy-egy szó, kifejezés is mennyire más jelentést hordozhat. Ezt a sokszínűséget pedig természetesen még inkább felerősítették a generációs illetve a földrajzi, nyelvjárási különbségek. Talán mindannyiunk nevében kijelenthetem, hogy a fordítási gyakorlat mellett sok egyéb tapasztalatot is szereztünk – akár a csapatmunka által is.
Az utolsó napok művei alatt már többen kissé elcsigázottak voltunk a mögöttünk álló munkától, és lélekben már mindannyian az előadást vártuk. A brazil kávéültetvények mellett eközben minden bizonnyal felhúzták az "Ismeretlen Műfordítók" címet viselő szoborcsoportot, melyre az elfogyasztott kávémennyiséggel idén is rászolgáltunk. A szorgos résztvevők mellett pedig Pete-Pikó Erzsi és Somló Ágnes tanárnő idén is elnyűhetetlen volt – ahogyan ezt már megszokhattuk. Végül minden Joule befektetett energia hatványozottan megtérült az utolsó napon. Ekkor ugyanis a Brown Cow Company előadásában megelevenedtek fordítások.
Hogy miért áldoztuk a nyári szabadság (legalább) egy teljes hetét erre? Először is azért mert ez a szenvedélyünk. Persze a Balatont is szeretjük, meg a strandolást, de ez egészen más. Aki sportolt valaha, tudhatja, milyen érzés gólt szerezni, nyerni. Számomra a műfordítás során minden egyes megoldás egy gólszerzéssel ér fel. Minden eltalált rím, minden visszaadott hasonlat, minden magyarul is helytálló poén egy aprócska extázis. Másodsorban pedig ez egy olyan közös munka, melynek eredménye, tanulságai, a viták, különböző szempontok, vélemények ütköztetése sokkal intenzívebb és inspirálóbb folyamat, mint az önálló, egyéni munka.
A harmadik érv pedig a végeredmény életre keltése. Nincs szívmelengetőbb élmény annál, mint mikor az angolul szétszedett szöveget átfestjük és magyarul összerakjuk, majd azt egy társulat életre kelti. S legnagyobb örömünkre, a hét megkoronázásaként ezek az életre keltett darabok az Ambrosianum aulájában összegyűlt közönség előtt megmérettettek és helytálltak.
Ezúton is szeretném megköszönni a szervezőknek és résztvevőknek egyaránt a közös játékot!
Mogyorósi Zoltán
Gyönyörű környezetben a csapatmunka is élvezet
II. Drámafordító Workshopunk-ra július 7-13-ig került a sor a Budapesttől alig 25 kilométerre lévő, idilli, madárcsicsergéses piliscsabai campuson. A campus a lehető legmegfelelőbb helynek bizonyult fordításaink elkészítésére, hiszen amint kitekintettünk a nyári hőségben az Ambro valamely ablakán új ötletekkel, gondolatokkal tudtunk hozzájárulni a drámák lefordításához.
Kis csapatunkban már az első nap létrejött az összhang, ami nagyon fontos volt, hogy kialakuljon, s így, közösen, az angol nyelvű drámákból a lehető legjobbat hozhattuk ki. A csapatmunkától sem kellett tartaniuk azoknak, akik most dolgoztak először csapatban, mert mindenki ötletét meghallgattuk és mindig közösen döntöttük el melyik felvetés bizonyult a legjobbnak. A lefordított drámák éppen ezért lettek színesek, mert mindannyiunk személyiségét felfedezhetjük a lefordított darabokban, ugyanakkor egységesek is, mert végül egységes értelmezésre jutottunk.
Ebben az egy hétben 7 egyfelvonásos darabot fordítottunk le, olyan szerzők tollából, mint Julie Jensen, Julianne Homokay, Walter Waykes, Nick Zagone, D.M. Larson, Jeff Goode és Alex Broun. Ezek közül a drámák közül mindannyiunk nagy kedvence lett Jeff Goode Murder by Midnight című alkotása. A művek egyes sorai szállóigévé váltak csakúgy, mint a "hogyan mossunk tigrist?"
Munkánk gyümölcse, a hét utolsó napján, vasárnap kelt életre a Brown Cow Company tehetséges előadói által az Ambro aulájában, amely üdítő volt a nagy hőségben.
Kustor Anita